BÚCSÚZNI JÖTTÜNK…
Kevés embernek adatik meg az ami nekünk. Sikeresek vagyunk és megvalósítottuk önmagunkat. Megálmodtuk, segítség nélkül a nulláról ketten létrehoztuk és megéltük az álmainkat. Tisztességgel üzemeltettük az éttermet minden adódó nehézség ellenére öt éven keresztül. Becsülettel a legnehezebb helyzetek után is mindig felálltunk és folyamatos lemondások árán mindig itt voltunk nektek.
Megismertünk olyan embereket, akik azonos értékrenddel rendelkeznek és olyan felfogással állnak a világhoz és egymáshoz, mint mi. Ti akik mindig támogattatok, szerettetek és elismertetek Bennünket, nektek mindig hálásak leszünk és boldogok vagyunk, hogy megismerhettünk Benneteket! Döntésünkhöz nagy mértékben hozzájárult az étterem eladása, a megromlott egészségi állapotunk, a vállalhatatlan adóterhek és a vendégek egy része.
Mindennek a vége, valami újnak a kezdete, mert eddig bármihez is nyúltunk azt mindig sikerre vittük!
Köszönjük a hűségeteket és az együtt töltött éveket, egy verssel szeretnénk búcsúzni tőletek:
Andrássy Réka-Ha elmész
Néha el kell indulni és haladni előre,
felmászni a sziklára, messzi hegytetőre.
Hátha a hegyeken túl, más a tél, a tavasz.
De ahonnan elmész, egy kicsit mindig ott maradsz.
Hiába a messzeség, hegyek vagy tengerek,
hiába a közömbös, megfáradt emberek,
akármilyen gyorsan futsz és akármerre szaladsz,
ahonnan elmész, egy kicsit mindig ott maradsz.
Hiányod nem üres hiány, őriz Téged minden.
Csak a testedet viheti el az idő innen.
Marad a mosolyod, lelked és szavad.
Ahonnan elmész, egy kicsit mindig ott maradsz.
Visszhangzik a folyosókon hangos nevetésed,
őrzi sírásod a tér és őrzi szeretésed.
Hangodat beszívják, megtartják az ismerős falak.
Ahonnan elmész, egy kicsit mindig ott maradsz.
Lelkeink láthatatlan fonalakkal össze vannak kötve,
tartja őket egy égi kéz lágyan, mindörökre.
Egymáshoz tartozunk, mint mondatban a szavak.
Ahonnan elmész, egy kicsit mindig ott maradsz.
Szeretettel ölel Timi és Arni
